"... Háború van. Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon". Bereményi Géza sorait, Cseh Tamás fájdalmas énekét nyomja el ismét a rakéták, tankok süvöltő zaja, mely szinte visszhangzik a pesti és budai golyószórta falakon. Szerény gyűjteményünk 2015-ös indításakor még a donyecki harcok távoli hangja keretezte az emlékezés komor hátterét, de a minapi történések, a kijevi harcok képei, az immár egyre közelebbi friss romos ukrán házfalak drámai erővel képződnek rá a golyók ütötte budapesti falakra. Megremeg a történelem, és Ferenc pápa szavai merevednek ki a házfalak között, a "szégyenletes kapituláció, a gonosz erői előtt elszenvedett keserves vereség". 

A történelem és mindannyiunk kudarca, hogy az évek múltával távolodva a '44-45-ös ill. '56-os harcoktól, azok visszatértének valószínűsége szignifikánsan nőtt az ukrajnai invázióval.

Mindnyájunk kötelessége tehát megállni a néma házfalaink előtt, gondolni az épp halálos veszélyben lévőkre, és lelkiismerete szerint mindent megtenni, a háború helyett a békére szavazni.